Megjelent az Ötödik Kerék hetilap első száma, alcíme: Székelyföldi független szatirikus lap. Szerkeszti a szerkesztőbizottság /hat név következik/, a 6. számtól /ápr. 18./ feltüntetik a főszerkesztő nevét /Lukács Sándor/ és helyettesét /Kész Csaba Levente/ is. /Ötödik Kerék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./
1999. május folyamán
Megjelent az Erdélyi Nimród /Székelyudvarhely/ 2. száma. A folyóirat ebben az évben indult, első száma februárban látott napvilágot. Ennek a vadászújságnak van előzménye, ugyanis a Székelyföldi Nimród /Székelyudvarhely, főszerkesztője Kész Csaba Levente/ 1998-ban jelentkezett, két száma hagyta el a nyomdát /1. sz.: 1998. okt.-nov., 2. sz.: 1998. dec. - 1999. jan./. Az Erdélyi Nimród színes, olvasmányos. Rovatai széleskörűek, például: Vadászirodalom, Természetvédelem, Madárvilág.
2005. január 14.
1986. január 15-én több százan kísérték utolsó útjára Visky Árpádot /Székelyvécke, 1940. júl. 7. – Sepsiszentgyörgy, 1982. jan. 12./. Segítő- és egyben bajtársa, az akkor vállalatigazgató Király Károly megfújatta a konzervgyár dudáját. „Ez a gyermek már kicsi korától az igazság megszállottja volt. Székelyvéckén elemistaként képes volt szembeszállni a Marosvásárhelyről kiküldött tanfelügyelővel, mert úgy érezte, hogy igazságtalan volt vele szemben – idézte fel Visky Árpád fél évszázaddal ezelőtti arcát 85 éves édesanyja, Erzsébet. Visky Árpád 1963-ban végezte el a színművészeti főiskolát. Rövid időre Sepsiszentgyörgyre került, majd tíz éven keresztül, 1965 és ’75 között a marosvásárhelyi színház tagja volt. Innen ismét Háromszék fővárosába tért vissza. Számos irodalmi esten szerepelt Ady, Petőfi, Radnóti és József Attila verseivel. Utoljára Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja című Erdman-darabban lépett föl. Alig néhány nap múlva, egy színházi kocsmai összeszólalkozás következtében, amikor két civil ruhás szekus provokálta, nacionalista-soviniszta propaganda, valamint államellenes izgatás koholt vádjával 1983-ban letartóztatták, és öt évre ítélték. Sokáig azt sem tudták, mi van vele, hol keressék őt, mesélte édesanyja. Visky Árpádot 1984. augusztus 23-án részesítették elnöki kegyelemben, de már soha nem térhetett vissza a színházba. Egy ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd a zárt városnak számító Marosvásárhelyen, a konzervgyárban talált menedéket, ahol minden tiltás ellenére Király Károly alkalmazta. – Valóságos idegroncsot csináltak belőle – emlékezett vissza Király. Megtört ember lett, aki a színpad hiányában már soha többé nem talált önmagára. Visszatért Szentgyörgyre, kisipari szövetkezetben alkalmazták, ahol játékokat készített. Nagy László Mihály újságíró, a Megyei Tükör egykori munkatársa volt azon utolsók egyike, akik 1986. január 12-én még életben látták Viskyt. „Reggel 9 órakor egy kézilabdameccsre igyekeztem, amikor összefutottunk. Kérdeztem: hová mész? Arra ki, jött a tömör válasz, és az erdő felé mutatott.” Visky Árpádot felakasztva találták az őrkői erdőben. Sokan ma sem hiszik, hogy önkezével vetett volna véget életének. Nagy László Mihály szerint nem annak az embernek a képét mutatta, aki öngyilkosságra készül. Egy másik újságíró, Kész Csaba Levente Vér és kötél című novellájában egy bizonyos P. Imre nevű hírhedt besúgót jelöl meg Visky gyilkosaként. Visky Árpád idős szülei most azon fáradoznak, hogy fiuk halálának huszadik évfordulójáig róla elnevezett alapítványt jegyeztessenek be. Szülőfaluja polgármestere, Szőcs Lajos Székelyvéckén a kultúrotthont keresztelné el róla, amelynek falán Hunyadi László szobrászművész Visky Árpád-portréja lenne. /Szucher Ervin: Woyzeck, a „megöngyilkolt” színész. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2006. február 13.
Kolumbán Sándor legújabb, Kiáltó kövek című kötetét – novellák, karcolatok, elbeszélések, tárcák – mutatták be február 8-án Székelyudvarhelyen, a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola dísztermében. A szerzőnek ezt megelőzően két könyve jelent meg, Gyűlölve az önkényt és a Romániában a helyzet változatlan címmel. A Székelyudvarhelyen élő Kolumbán Sándor Olasztelken született 1944-ben. Tudatosan írni 1987-től kezdett, jelenleg az Udvarhelyen havonta megjelenő Sóhajok Hídján kisújságot szerkeszti. A bemutató előtt Gidó Gábor és Sándor Mária a szerző dalaiból adott elő, Kolumbán eddig több mint 80 könnyűzenei számot írt. Új könyvet Kész Csaba Levente ismertette. A kötet írásai visszatekintenek a 20. század kegyetlen eseményeire, de elkalandoznak a honfoglalásig is. Írásaiban Kolumbán Sándor egyéni emberi sorsokat is felvillant. /Fekete B. Zoltán: Kiáltó kövek – emberi sorsok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 13./
